A Kínai Asztrológia Varázslatos Útja

Múltkor már elmeséltem neked a saját történetemet, hogy miként sodort az élet a kínai asztrológia felé, és hogyan indult meg bennem az a bizonyos intenzív belső spirál. Most viszont arra gondoltam, mesélek neked arról, honnan is indult maga a rendszer. Gondolkoztam, hogy hogyan fogjam meg ezt a hatalmas, évezredes témát, végül arra jutottam, végigvezetlek ezen a történelmi utazáson, ha érdekel. Mert tudod, ennek az egésznek a múltja pont olyan, mint a mi életünk: vannak dolgok, amik elől az emberiség sem menekülhetett a végtelenségig, mert azért jöttünk, hogy játsszunk és kipróbáljuk ezeket a kozmikus szabályokat.

Gondolkoztál már azon, hogy egy évezredekkel ezelőtti apróság hogyan változtatja meg a mi mai életünket? Vajon fanfárokkal, harsonákkal és monumentális háttérzenével robbant be a köztudatba a kínai asztrológia?

Lehet, hogy van, aki szerint igen, de a valóság az, hogy egészen finoman, csendben kezdődött. Az ókori Kínában, több mint 4-5 ezer évvel ezelőtt a bölcsek egyszerűen csak figyelték a természetet. Akkoriban az emberek még együtt lélegeztek a földdel, az évszakokkal, és észrevették, hogy a világot alapvető energiák mozgatják. Megfigyelték a Nap, a Hold és az öt szabad szemmel látható bolygó – köztük a hatalmas Jupiter – mozgását, és rájöttek, hogy az idő nem csupán telik, hanem minősége, ismétlődő mintázata van. Imádom ezeket a régi történeteket, teljes csodálattal tölt el, hogy valakik már akkor ilyen dolgokat tudhattak mindenféle modern eszköz nélkül!

Persze a legendák nyelvén ez sokkal meseszerűbb. Biztos hallottad már a történetet, miszerint a Jáde Császár (vagy más hagyományok szerint maga Buddha) magához hívta a Föld összes állatát, de csak tizenkettő jelent meg a folyóparton. Ők lettek a zodiákus állatai: a Patkány, aki a Bivaly hátán utazva ugrott az élre, a bátor Tigris, a Nyúl, és így tovább. Engem ez mindig arra emlékeztet, amikor minket hív az élet egy feladatra. Van, aki meghallja és elmegy, és van, aki otthon marad. Ők tizenketten mentek el, elfogadták a hívást.

És ha már itt tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a rendszer szíve, az Öt Elem tana mellett sem. A régi mesterek megértették, hogy az egész univerzum leírható a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém és a Víz folyamatos körforgásával. Pont, mint az emberi élet fázisai. Amikor ezeket az összefüggéseket először megértettem, szabályosan felvillanyozó izgalmat éreztem. Szó szerint rongyosra olvastam a fellelhető forrásokat, mert hirtelen minden értelmet nyert. Rájöttem, hogy miért viselkedünk úgy, ahogy, és hogy ezek az elemek hogyan formálják a mindennapjainkat.

A történelem során sokáig ez a tudás szigorú kiváltság volt. A császári udvarokban gondosan őrzött titokként kezelték, és udvari asztrológusok használták arra, hogy birodalmak sorsáról, háborúkról és mezőgazdasági lépésekről döntsenek. A közember számára elérhetetlen volt, sőt, egy időben egyenesen főbenjáró bűnnek számított, ha valaki az uralkodón kívül az eget kémlelte.

De az élet csodás rendező, és a tudás előbb-utóbb utat tör magának. A rendszer folyamatosan finomodott, mígnem a Tang-dinasztia és a Song-dinasztia idején megjelent egy zseniális mester, Xu Zi Ping. Emlékszel, meséltem, hogy amikor rátaláltam a kínai asztrológiára, alig vettük végig az önelemeket, már mindenkinek elemzéseket csináltam? Nos, ezt a bizonyos Önelemet (a születés napjának energiáját) Xu Zi Ping tette a képlet középpontjába!

Előtte a születés évét tartották a legfontosabbnak, de ő rájött, hogy az igazi mélységünk, az esszenciánk a születésünk napjában rejlik. Ő alkotta meg azt a BaZi (Négy Pillér) rendszert, amit ma én is használok. Végtelen hálát és kimondhatatlan örömöt érzek, valahányszor belegondolok, hogy ez a mester évezredekkel ezelőtt lerakta az alapokat ahhoz, hogy ma te meg én megérthessük magunkat. Hogy végre érezzük: valaki lát minket, és hogy vannak értékeink.

Szóval ez a kínai asztrológia története, röviden. Egy út, ami a császárok titkos csillagvizsgálóitól indult, végigküzdötte magát évezredeken, hogy aztán ma, a 21. században egy teljesen átlagos napon szembejöjjön veled, és segítsen megválaszolni a kérdést, ami már engem is gyerekkorom óta hajtott: Ki vagyok én? Mire vagyok képes?

Amikor erre megkapod a választ, megszűnik az a hiányérzet, ami talán egész életedben kísért.