IPL helyett kínai asztrológia

Üdvözöllek! Nagyon örülök, hogy itt vagy! A sok asztrológiai érdekesség előtt arra gondoltam, elmesélem, hogyan lettem kínai asztrológus.

Gondolkoztam, hogy honnan induljon a történet, végül arra jutottam, végigvezetlek a teljes utamon, ha érdekel. Mert lehet, te is felismered magadban a mintát: neked is van olyan dolog, ami már egész fiatal korodban megjelent, aztán elnyomtad újra és újra, mint én. De vannak dolgok az életünkben, amik elől nem menekülhetünk a végtelenségig, mert azért jöttünk, hogy játsszunk és kipróbáljuk ezeket.

Az első emlékem, ami az asztrológiához köthető, egész kis koromból van. Az unokatestvéreiméknél voltunk, és ott beszélgettek a felnőttek a házban lakó Viola úrról, aki asztrológus volt. Imádtam ezeket a történeteket, teljes csodálattal töltött el, hogy valaki ilyen dolgokat tudhat. Sajnos sosem találkozhattam Viola úrral, pedig már akkor minden vágyam az volt, hogy nézze meg, én milyen vagyok, mire vagyok képes. Ki vagyok én?

Aztán itt egy darabig feledésbe merült ez az érdeklődésem. Legközelebb 14-15 éves korom körül került elő, amikor szintén valaki mesélt egy asztrológus ismerősről. Neki már megmutatták a képletem, és bár a család negatív felhanggal mesélte neki, hogy boszorkánynak készülök, az asztrológus azt mondta nekik, hogy minden tehetségem megvan hozzá. Bár egyszerre volt frusztráló, hogy a családom ilyen, mégis kimondhatatlan örömöt éreztem, hogy van valami képességem, valami tehetségem az elvont dolgokhoz. Az ő ajánlására megkaptam életem első asztrológiai könyvét: Hajo Banzhaf Kulcsszavak ​az asztrológiához. Szó szerint rongyosra olvastam, és minden képesítés és egyéb tudás nélkül elkezdtem elemzéseket készíteni anélkül, hogy igazából tudtam volna, mit csinálok.

Aztán a család, a párkapcsolatok és az egyéb külvilági visszajelzések miatt teljesen félretettem minden ilyen irányú érdeklődésemet.

De az élet csodás rendező, és végül egy párkapcsolati probléma képében belenyomott egy olyan helyzetbe, ami elvitt Németvölgyi-Nagy Renihez, életem első hivatalos elemzésére. A mai napig emlékszem, ahogy sétálok a sötétben a buszhoz és sírok, mert életemben először éreztem, hogy valaki lát engem, és hogy vannak értékeim. Nyilván aki ezt megkapja gyerekkorától kezdve, annak ez nem ilyen horderejű élmény, de akinek ez hiányzik, annak felfoghatatlan.

Reni azt mondta, lenne tehetségem az asztrológiához, és pont most indul egy kezdő tanfolyam nála, ha gondolom, próbáljam ki. Így is lett, beiratkoztam, és így jutunk el oda – amit a Rólam szekcióban is olvashattál, hogy először nyugati asztrológusként végeztem lassan 10 éve. Hiába szerettem az asztrológiának ezt az ágát is, valahogy nem tudtam elkezdeni dolgozni benne, pedig csoportelsőként végeztem. Utána belekóstoltam a védikus asztrológiába is, de azt sosem fejeztem be, az végképp nem az én eszközöm volt.

Közben telt az idő, megszületett a kisfiam, ami alatt félretettem egy időre minden ilyesmi hobbimat. Gondolkoztál már azon, hogy honnan tudhatjuk, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket? Vajon fanfárokkal, harsonákkal és monumentális háttérzenével fog berobbanni az a pillanat, ami a hivatásunkhoz vezet?

Lehet, hogy van, akinek ilyen egyértelműen érkezik, nekem nem így kezdődött. Teljesen átlagos nap volt. Mint minden hullafáradt anya, aki kisgyerekkel van otthon, én is a Facebookon kerestem valamit, magam sem tudom, mit. És ekkor megérkezett a valami – először nem hangosan, csak egészen finoman. Arra nem emlékszem, hogy ismerős osztotta meg, vagy célzott hirdetésként jelent meg: Nagy Melinda újra kínai asztrológia tanfolyamot indít, 2 nap múlva zárul a határidő…

Ezután egy olyan intenzív belső spirál indult meg bennem a következő gondolatokkal: – Oké, milyen izgi, de nekem ilyenre úgy sincs időm. – Azért megnézem ezt az egy videót. – Na jó, még egy videó. – Oké, van még?

Két nappal később ott álltam, hogy megnéztem a létező összes videót a témában, megkerestem az összes létező cikket, és csak azt éreztem, ez nem elég. Rég nem éreztem ezt a teljesen felvillanyozó izgalmat és lelkesedést. De úgy gondoltam, hogy ez most nem férhet bele az életembe. Majd a jelentkezés utolsó napja egész napos alkudozásba és szenvedésbe ment át bennem. Végül este elmentem fektetni a kicsit, és 23:50 körül felvillant az isteni szikra: az IPL.

Hogy is jön ide az IPL? A férjemmel még egy évvel korábban megegyeztünk, hogy a 35. szülinapjára mindenki kérhet valami nagyobbat. Eredetileg úgy döntöttem, egy IPL-es szőrtelenítőt fogok kérni. Aztán akkor este megszületett a tökéletes terv: a tanfolyamot kérem! Éjfél előtt pár perccel kirohantam a férjemhez, és vázoltam neki a tervemet. Nem vagyok biztos benne, hogy sok mindent feldolgozott akkor belőle, de a lényeg, hogy azt mondta: oké.

Teljes boldogságban rohantam vissza, hogy még tudjak jelentkezni, mert már csak percek voltak hátra. Onnantól fogva minden óra örömmel töltött el, megszűnt az a hiányérzet, ami egész életemben kísért. Alig vettük végig az önelemeket, már elemzéseket csináltam minden ismerősnek, barátnak, aki csak kérte. Aztán elvégeztem az alap- és a mesterkurzust is belőle.

Minden más már történelem.